Törölt cikkek az egyházi sajtóból

  1. NEK2020

Örömhír májustól

Krisztus teste “védőruhában”

img_5156b_1.jpg

Mihályi Miklós előszállási plébános szavait változtatás nélkül adjuk közre:

„Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek,
mielőtt szenvedek.” 
(Lk 22.15) E szavakkal fejezi ki Jézus apostolainak
belső vágyát, hogy mennyire szeretne velük eggyé lenni, eggyé válni.
Majd a nekik nyújtott kenyérben és borban titokzatos módon önmagát
nyújtja nekik, tanítványai pedig elfogadják, befogadják őt és ez örökre
megpecsételi sorsukat, végérvényesen Krisztushoz tartoznak. Ezt az
egységet őrzi az Egyház 2000 év óta és az Eucharisztiából táplálkozva
újra és újra erőt és reményt merít földi és örök élete számára. Amint a
növény, ha nem kapja az éltető esőt, úgy a keresztény lélek is sorvad,
ha távol marad az Oltáriszentség vételétől. „Ha nem eszitek az
Emberfia testét, nem lesz élet bennetek!”
(Jn 6.53). Bennem papként
ez az élet folytatódhatott, de egyre igazságtalanabbnak éreztem, hogy
a hívők viszont a jelenlegi helyzet és szorongás miatt nem tudnak
megáldozni. Töprengtem és imádkoztam és a Lélek egy biztonságos
útra vezetett, melyen feltárta annak technikai részleteit is. Az első
felismerésem az volt, hogy a tabernákulumban, szentségházban őrzött
szentostyák még januárban és február elején kerültek oda. Két
cibórium is tele van velük. Valahogyan ezt kellene biztonságosan,
érintésmentesen eljuttatni a híveknek. Mivel itt Krisztus testéről van
szó, a cselekmény maga Vele történik, ezért ez nem más, mint egy
imádság. Először tehát albát és stólát vettem magamra és csak aztán
kezdtem el az alkoholos kézfertőtlenítést. Az alapos fertőtlenítés után
az eredeti tasakokból előhúztam a védőkesztyűt és a hajtakaró sapkát
és az FFP maszkkal együtt felvettem őket. Utána kinyitottam a
tabernákulumot és kivettem az egyik szentségtartó kelyhet. Ekkor
alkoholos lemosóval egy csipeszt is fertőtlenítettem, majd levettem a
kehely tetejét és imádsággal újra köszöntöttem Jézust. A csipesszel
óvatosan és egyfajta megilletődöttséggel, minként szülő érinti
újszülöttjét, felemeltem egy szentostyát és az ugyancsak előkészített
kettős simítózárral ellátott átlátszó tasakba tettem. Kettesével tettem
őket a tasakokba, egyrészt emlékezve arra, hogy Jézus is így küldte
maga előtt a tanítványait, másrészt mert csak 23 tasakom volt otthon.

Hosszú ideig tartott e tasakolás, mert szemüvegem a maszk miatt
bepárásodott, amikor pedig levettem a szemüvegem, akkor meg alig
láttam valamit, főként nem a csipeszt és az ostyát. Ez a fura helyzet
hamar elűzte izgalmamat és Jézussal egy jót nevettem. Fél óra alatt
végül dűlőre jutottunk és a becsomagolt, helyesebben szólva újra
„bepólyázott” Krisztus test visszakerült a szentségházba. Ott várakozik,
hogy a vasárnapi szentmisén a hívők magukhoz vehessék Őt.

img_5241b.jpg

Forrás: Mihályi Miklós plébános

Lehet kézbe áldoztatni

Mihályi Miklós atya közleménye

aldoztatas_kezdokep-1.jpg

„A Székesfehérvári Egyházmegye officiálisa jelezte, hogy az általam biztonságos formának vélt, egy alkalommal gyakorolt áldoztatási forma nem megengedhető. Természetesen kész vagyok befejezni ezt és engedelmeskedni az útmutatásnak. A továbbiakban tehát a normál módon, kézbe történik az áldoztatás az előszállási autós szentmisén” – írta Mihályi Miklós atya, aki a Jó Pásztor vasárnapján tartott szertartáson sterilizált zacskóban adta át a híveknek Krisztus testét.

Fotó: Ambrus Marcsi

Kapcsolódó tartalmak

HÍR

img_5156b_1.jpg

Örömhír májustól

2020. május 02.Biztonságos szentáldozás az előszállási plébánia autós miséjénTOVÁBBHÍR

_mg_0987.jpg

Jézus nincs karanténban

2020. május 03.Anyák napi autós szentmise áldozással.

Jézus nincs karanténban

Jézusra nem vonatkozik a kijárási tilalom. Napról napra érezzük jelenlétét legyünk akár egyedül egy világvégi kisházban, akár egy nagyváros emeleti lakásában.

_mg_0987.jpg

Jézus átlép minden korlátot, ledönt minden akadályt. Nem visel maszkot, kesztyűt, csak fényt és szeretetet. Nem lehet őt bezárni, s ebben nagyon hasonlít az emberi szívre, hitre és leleményességre is. Mert ha valami láthatatlan, jó és ereje van, azt nincs, ami megállítsa.

Amióta a NEK szervezése elkezdődött, számtalanszor hallhattuk-láthattuk mottóját: „Minden forrásom belőled fakad.” Ha valamit túl sokszor hallunk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni mögöttes értelméről, jelentéséről.

A Forrás

A karanténban azonban minden átértékelődik. Jobban figyelünk egymásra és befelé. Olyan ötletek pattannak ki a fejünkből egymásért, amik átlagos, kényelmes, megszokott mindennapjainkban valószínűleg sosem születnének meg. Minden egyes ötlet arról szól, hogy hogyan lehetne jobb, könnyebb, szebb a másik embernek. S épp ez a kereszténység lényege, – nem több, nem kevesebb. Mi más lehetne ezeknek a gondolatoknak a forrása, mint maga a Forrás?

Minden forrásom belőled fakad. Minden ötletem a Te sugallatodra születik. Egyszerű a megfejtés. A Gondviselés mindig, minden pillanatban működik. És most, hogy zárt ajtók mögött élünk, érzékeink kiélesedtek a jóra, a szépre, az értékesre. Észrevesszük azt, amit eddig nem: az idősek kiszolgáltatottságát. A nővérek, orvosok önfeláldozását. A szomszéd jóságát. A segítő kézben rejlő önzetlenséget.

Kreativitás a karanténban

Kisszentmártonban a Pécsi Egyházmegyei Karitásszal karöltve csirkét és tápot osztottak a NEK önkéntesei rászoruló családoknak.

_mg_0855.jpg

Egy másik faluban a pap maga süti a kenyeret a szegényeknek. Megint másutt karanténfát fognak ültetni.

Az egri Szent Ferenc kisnővérei pörgős, kedvcsináló videót tettek közzé youtube-csatornájukon arról, hogyan élnek. Az Egri Szeminárium Facebook-oldalán minden nap élő szentmise-közvetítést láthatunk. Az egri Koós Ede atya Lélekmorzsák címmel minden nap új videóval jelentkezik youtube-oldalán. A mezőkövesdi káplán TEOnline címmel élő teológiai előadássorozatot indított a közösségi médiában. Zadubenszki Norbert online futózarándoklatot szervez.

A fenti kezdeményezések sora csupán ízelítő abból a sok száz különlegesen kreatív ötletből, amik a karanténba zárt létből születtek. Olvasva-látva-tapasztalva ezeket a sorra megvalósuló gondolatokat, újra és újra rácsodálkozhatunk: Jézus szelíd sugallatai, ötletei lépten-nyomon alakot ölthetnek a lelkünkben, amiből aztán tettek, cselekedetek születnek. Igaziak, szeretetteljesek.

Áldoztatás védőszerelésben

A NEK munkatársai minden héten új és új „karanténkereszténységet” érnek tetten. Járják az országot, és önkéntes munkában segítenek, felkarolnak, támogatnak és hírét viszik a legkisebb, legegyszerűbb kezdeményezéseknek is. Mindenhol ott vannak, mindenhol ott akarnak lenni. Jelenlétük arra emlékeztet: az Igét elsősorban nem szavakkal, hanem, tettekkel kell hirdetni.

Az előszállási atya teljes védőfelszerelésben sterilizált zacskóba zárt ostyával áldoztatott újabb autós miséjén, amin megint többen voltak, mint az előző héten. Mihályi Miklós atya jövő héten keresztelni is fog – az autós mise keretében.

_mg_1139.jpg

Anyák napja van. Mihályi Miklós atya a mai misén kitette az oltárra azt az ajándékot, amit 11 évvel ezelőtt kapott az édesanyjától a születésnapjára. Ez volt az utolsó emléke tőle, mielőtt az asszony eltávozott volna az élők közül. Az anyaság is forrás. A születés, az élet forrása.

eloszallas2.jpg

Emlékezzünk ma arra is, micsoda önfeláldozás van az anyaságban, mennyi leleményesség, erő, szeretet és önzetlenség kell ahhoz, hogy felneveljünk egy gyermeket. A két forrás, az emberi és az isteni ma összekapcsolódik. Az Ég és a Föld összeér. Mert van, amin soha, semmilyen külső körülmény nem változtathat. Sem betegség, sem háború, sem természeti katasztrófa. Ez pedig a feltétel nélküli szeretet – legyen az akár anyai, vagy Istentől származó.

_mg_0996.jpg
_mg_1001.jpg

Fotó: Ambrus Marcsi

Kapcsolódó tartalmak

HÍR

img_5156b_1.jpg

Örömhír májustól

Jézus nincs karanténban

NÉZŐPONT – 2020. május 3., vasárnap | 19:39

 5

Jézusra nem vonatkozik a kijárási tilalom. Napról napra érezzük jelenlétét, legyünk akár egyedül egy világvégi kis házban, akár egy nagyváros emeleti lakásában.

hirdetés

Jézus átlép minden korlátot, ledönt minden akadályt. Nem visel maszkot, kesztyűt, csak fényt és szeretetet. Nem lehet őt bezárni, s ebben nagyon hasonlít az emberi szívre, hitre és leleményességre is. Mert ha valami láthatatlan, jó, és ereje van, azt nincs, ami megállítsa.

Amióta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) szervezése elkezdődött, számtalanszor hallhattuk-láthattuk mottóját: „Minden forrásom belőled fakad.” Ha valamit túl sokszor hallunk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni mögöttes értelméről, jelentéséről.

A Forrás

A karanténban azonban minden átértékelődik. Jobban figyelünk egymásra és befelé. Olyan ötletek pattannak ki a fejünkből egymásért, amik átlagos, kényelmes, megszokott mindennapjainkban valószínűleg sosem születnének meg. Minden egyes ötlet arról szól, hogy hogyan lehetne jobb, könnyebb, szebb a másik embernek. S épp ez a kereszténység lényege – nem több, nem kevesebb. Mi más lehetne ezeknek a gondolatoknak a forrása, mint maga a Forrás?

Minden forrásom belőled fakad. Minden ötletem a Te sugallatodra születik. Egyszerű a megfejtés. A Gondviselés mindig, minden pillanatban működik. És most, hogy zárt ajtók mögött élünk, érzékeink kiélesedtek a jóra, a szépre, az értékesre. Észrevesszük azt, amit eddig nem: az idősek kiszolgáltatottságát. A nővérek, orvosok önfeláldozását. A szomszéd jóságát. A segítő kézben rejlő önzetlenséget.

Kreativitás a karanténban

Kisszentmártonban a Pécsi Egyházmegyei Karitásszal karöltve csirkét és tápot osztottak a NEK önkéntesei rászoruló családoknak.

Egy másik faluban a pap maga süti a kenyeret a szegényeknek. Megint másutt karanténfát fognak ültetni.

Szent Ferenc kisnővéreinek Egerben élő tagjai pörgős, kedvcsináló videót tettek közzé YouTube-csatornájukon arról, hogyan élnek. Az Egri Szeminárium Facebook-oldalán mindennap élő szentmise-közvetítést láthatunk. Az egri Koós Ede atya Lélekmorzsák címmel mindennap új videóval jelentkezik YouTube-oldalán. A mezőkövesdi káplán TEOnline címmel élő teológiai előadás-sorozatot indított a közösségi médiában. Zadubenszki Norbert online futózarándoklatot szervez.

A fenti kezdeményezések sora csupán ízelítő abból a sok száz különlegesen kreatív ötletből, amik a karanténba zárt létből születtek. Olvasva-látva-tapasztalva ezeket a sorra megvalósuló gondolatokat, újra és újra rácsodálkozhatunk: nem kell ahhoz templomba menni, hogy Jézus szelíd sugallatai, ötletei alakot öltsenek a lelkünkben, amiből aztán tettek, cselekedetek születnek. Igaziak, szeretetteljesek.

Áldoztatás védőszerelésben

A NEK munkatársai minden héten új és új „karanténkereszténységet” érnek tetten. Járják az országot, és önkéntes munkában segítenek, felkarolnak, támogatnak és hírét viszik a legkisebb, legegyszerűbb kezdeményezéseknek is. Mindenhol ott vannak, mindenhol ott akarnak lenni. Jelenlétük arra emlékeztet: az Igét elsősorban nem szavakkal, hanem tettekkel kell hirdetni.

Az előszállási atya teljes védőfelszerelésben, sterilizált zacskóba zárt ostyával áldoztatott újabb autós miséjén, amin megint többen voltak, mint az előző héten. Mihályi Miklós atya jövő héten keresztelni is fog – természetesen szigorúan szabadtéren.

Anyák napja van. Mihályi Miklós atya a mai misén kitette az oltárra azt az ajándékot, amit 11 évvel ezelőtt kapott az édesanyjától a születésnapjára. Ez volt az utolsó emléke tőle, mielőtt az asszony eltávozott volna az élők közül. Az anyaság is forrás. A születés, az élet forrása.

Emlékezzünk ma arra is, micsoda önfeláldozás van az anyaságban, mennyi leleményesség, erő, szeretet és önzetlenség kell ahhoz, hogy felneveljünk egy gyermeket. A két forrás, az emberi és az isteni ma összekapcsolódik. Az Ég és a Föld összeér. Mert van, amin soha, semmilyen külső körülmény nem változtathat. Sem betegség, sem háború, sem természeti katasztrófa. Ez pedig a feltétel nélküli szeretet – legyen az akár anyai, vagy Istentől származó.

Fotó: Ambrus Marcsi

Forrás: NEK Titkársága

Magyar Kurír

Jézus az autóban

NÉZŐPONT – 2020. április 19., vasárnap | 17:39

 3

Egy Fejér megyei településen, Előszálláson a plébános, Mihályi Miklós nem ismer lehetetlent. A templom előtt mutat be szentmisét, méghozzá autós szentmisét.

hirdetés

Áll a tavaszi napfényben, a patinás templom előtt az atya. Mosolyog, olyan igazi, tiszta mosollyal, ahogyan csak kevesen tudnak. Szemben vele egy egész parkolónyi autó, benne családokkal. Senki nem száll ki, senki nem indulhat el a templom felé, nem ülhet be a padba. Az autó most a biztonság. Az atya pedig az, aki tűzön-vízen, koronavíruson át is megtartja a szentmisét. Mert ilyen az emberi agy: nem ismer lehetetlent. Ha pedig korlátok közé szorítják, akkor a legkreatívabb. A Szentlélek pedig ilyenkor mindig besegít.

Ez a fajta, problémát nem ismerő emberi képesség a járvány kitörése óta (is) számtalanszor megmutatkozott: miséztek már papok a hívek fényképeivel telerakott üres templomban, imádkoznak delente élő közvetítés formájában, és egyre több az online hittanóra is… most pedig itt van az autós mise egy Fejér megyei kis településen, Előszálláson. Mihályi Miklós atya az autós mozik mintájára találta ki a formabontó kezdeményezést, s ezzel bebizonyította: ha fontos ügyről van szó, annak egy világméretű járvány sem állhat útjába.

Van egy történet egy jelentéktelen kis hajócsavarról, aki egy nap úgy dönt, pihen egyet, nem tartja tovább a hozzá rögzített két vaslemezt. Erre aztán kitör a pánik a hajón, mert kiderül, hogy ha ez az apró csavar nem teszi a dolgát, akkor még a hatalmas vasgerendák, sőt, az egész hajó szerkezete veszélybe kerül. Végül a csavar meggondolja magát, és annyit mond: „Maradok, ahol vagyok.”

Ez a történet kiválóan példázza, hogy a legkisebb részletek, a legláthatatlanabb emberek, tettek pontosan ugyanolyan fontosak, mint a nagy, látványos dolgok, szavak. Sőt, sokszor fontosabbak is. Egy kis település apró közössége, egy szelíd kezdeményezés, egy csupán néhány tucat ember számára lelki töltekezést adó ötlet is pontosan ugyanolyan súllyal, jelentőséggel bír, mint egy hatalmas, sok százezreket megmozgató esemény. Mert minden egyes tett számít, amit másokért teszünk, s minden egyes ember számít, aki felé megmozdulunk, lépünk egyet.

Mihályi Miklós atya kiváló ötlete elsősorban az előszállási hívők számára szép élmény, hiszen ők azok, akik ott ülnek az autóikban, látják az Oltáriszentséget, együtt lehetnek, de mégis biztonságban, s megkaphatják az atya áldását az egészségügyi előírások maximális betartása mellett. Ám, ha egy kicsit továbbgondoljuk a történetet, itt ennél sokkal nagyobb dologról van szó, nem csak egy falu közösségéről és a plébánosukról. Az előszállási autós mise lényege a kitartás, a közösségért való cselekvés, az akadályt nem ismerő gondolkodásmód és a példamutatás. Hogy így is lehet. Hogy mindent lehet. És hogy Jézus nemcsak mindenhol, de mindenhogyan is jelen van.

Mihályi Miklós atya beledobott egy kis kavicsot a nagy tóba. A kavics csak egy pillanatig látszott, de a tó minden egyes vízcseppjére hatással van még nagyon hosszú ideig. Jó lenne, ha minél többen példát vennénk róla, és tudatosítanánk, hogy mindig érdemes tenni egy emberért is, tízért is, húszért is. Mert nem a tett „mérete” számít, hanem a tisztasága. Nem a látványossága, hanem épp a csendessége.

Forrás és fotó: NEK 

Magyar Kurír

Jézus az autóban

NÉZŐPONT – 2020. április 19., vasárnap | 17:39

 3

Egy Fejér megyei településen, Előszálláson a plébános, Mihályi Miklós nem ismer lehetetlent. A templom előtt mutat be szentmisét, méghozzá autós szentmisét.

hirdetés

Áll a tavaszi napfényben, a patinás templom előtt az atya. Mosolyog, olyan igazi, tiszta mosollyal, ahogyan csak kevesen tudnak. Szemben vele egy egész parkolónyi autó, benne családokkal. Senki nem száll ki, senki nem indulhat el a templom felé, nem ülhet be a padba. Az autó most a biztonság. Az atya pedig az, aki tűzön-vízen, koronavíruson át is megtartja a szentmisét. Mert ilyen az emberi agy: nem ismer lehetetlent. Ha pedig korlátok közé szorítják, akkor a legkreatívabb. A Szentlélek pedig ilyenkor mindig besegít.

Ez a fajta, problémát nem ismerő emberi képesség a járvány kitörése óta (is) számtalanszor megmutatkozott: miséztek már papok a hívek fényképeivel telerakott üres templomban, imádkoznak delente élő közvetítés formájában, és egyre több az online hittanóra is… most pedig itt van az autós mise egy Fejér megyei kis településen, Előszálláson. Mihályi Miklós atya az autós mozik mintájára találta ki a formabontó kezdeményezést, s ezzel bebizonyította: ha fontos ügyről van szó, annak egy világméretű járvány sem állhat útjába.

Van egy történet egy jelentéktelen kis hajócsavarról, aki egy nap úgy dönt, pihen egyet, nem tartja tovább a hozzá rögzített két vaslemezt. Erre aztán kitör a pánik a hajón, mert kiderül, hogy ha ez az apró csavar nem teszi a dolgát, akkor még a hatalmas vasgerendák, sőt, az egész hajó szerkezete veszélybe kerül. Végül a csavar meggondolja magát, és annyit mond: „Maradok, ahol vagyok.”

Ez a történet kiválóan példázza, hogy a legkisebb részletek, a legláthatatlanabb emberek, tettek pontosan ugyanolyan fontosak, mint a nagy, látványos dolgok, szavak. Sőt, sokszor fontosabbak is. Egy kis település apró közössége, egy szelíd kezdeményezés, egy csupán néhány tucat ember számára lelki töltekezést adó ötlet is pontosan ugyanolyan súllyal, jelentőséggel bír, mint egy hatalmas, sok százezreket megmozgató esemény. Mert minden egyes tett számít, amit másokért teszünk, s minden egyes ember számít, aki felé megmozdulunk, lépünk egyet.

Mihályi Miklós atya kiváló ötlete elsősorban az előszállási hívők számára szép élmény, hiszen ők azok, akik ott ülnek az autóikban, látják az Oltáriszentséget, együtt lehetnek, de mégis biztonságban, s megkaphatják az atya áldását az egészségügyi előírások maximális betartása mellett. Ám, ha egy kicsit továbbgondoljuk a történetet, itt ennél sokkal nagyobb dologról van szó, nem csak egy falu közösségéről és a plébánosukról. Az előszállási autós mise lényege a kitartás, a közösségért való cselekvés, az akadályt nem ismerő gondolkodásmód és a példamutatás. Hogy így is lehet. Hogy mindent lehet. És hogy Jézus nemcsak mindenhol, de mindenhogyan is jelen van.

Mihályi Miklós atya beledobott egy kis kavicsot a nagy tóba. A kavics csak egy pillanatig látszott, de a tó minden egyes vízcseppjére hatással van még nagyon hosszú ideig. Jó lenne, ha minél többen példát vennénk róla, és tudatosítanánk, hogy mindig érdemes tenni egy emberért is, tízért is, húszért is. Mert nem a tett „mérete” számít, hanem a tisztasága. Nem a látványossága, hanem épp a csendessége.

Forrás és fotó: NEK 

Magyar Kurír

Jézus az autóban

NÉZŐPONT – 2020. április 19., vasárnap | 17:39

 3

Egy Fejér megyei településen, Előszálláson a plébános, Mihályi Miklós nem ismer lehetetlent. A templom előtt mutat be szentmisét, méghozzá autós szentmisét.

hirdetés

Áll a tavaszi napfényben, a patinás templom előtt az atya. Mosolyog, olyan igazi, tiszta mosollyal, ahogyan csak kevesen tudnak. Szemben vele egy egész parkolónyi autó, benne családokkal. Senki nem száll ki, senki nem indulhat el a templom felé, nem ülhet be a padba. Az autó most a biztonság. Az atya pedig az, aki tűzön-vízen, koronavíruson át is megtartja a szentmisét. Mert ilyen az emberi agy: nem ismer lehetetlent. Ha pedig korlátok közé szorítják, akkor a legkreatívabb. A Szentlélek pedig ilyenkor mindig besegít.

Ez a fajta, problémát nem ismerő emberi képesség a járvány kitörése óta (is) számtalanszor megmutatkozott: miséztek már papok a hívek fényképeivel telerakott üres templomban, imádkoznak delente élő közvetítés formájában, és egyre több az online hittanóra is… most pedig itt van az autós mise egy Fejér megyei kis településen, Előszálláson. Mihályi Miklós atya az autós mozik mintájára találta ki a formabontó kezdeményezést, s ezzel bebizonyította: ha fontos ügyről van szó, annak egy világméretű járvány sem állhat útjába.

Van egy történet egy jelentéktelen kis hajócsavarról, aki egy nap úgy dönt, pihen egyet, nem tartja tovább a hozzá rögzített két vaslemezt. Erre aztán kitör a pánik a hajón, mert kiderül, hogy ha ez az apró csavar nem teszi a dolgát, akkor még a hatalmas vasgerendák, sőt, az egész hajó szerkezete veszélybe kerül. Végül a csavar meggondolja magát, és annyit mond: „Maradok, ahol vagyok.”

Ez a történet kiválóan példázza, hogy a legkisebb részletek, a legláthatatlanabb emberek, tettek pontosan ugyanolyan fontosak, mint a nagy, látványos dolgok, szavak. Sőt, sokszor fontosabbak is. Egy kis település apró közössége, egy szelíd kezdeményezés, egy csupán néhány tucat ember számára lelki töltekezést adó ötlet is pontosan ugyanolyan súllyal, jelentőséggel bír, mint egy hatalmas, sok százezreket megmozgató esemény. Mert minden egyes tett számít, amit másokért teszünk, s minden egyes ember számít, aki felé megmozdulunk, lépünk egyet.

Mihályi Miklós atya kiváló ötlete elsősorban az előszállási hívők számára szép élmény, hiszen ők azok, akik ott ülnek az autóikban, látják az Oltáriszentséget, együtt lehetnek, de mégis biztonságban, s megkaphatják az atya áldását az egészségügyi előírások maximális betartása mellett. Ám, ha egy kicsit továbbgondoljuk a történetet, itt ennél sokkal nagyobb dologról van szó, nem csak egy falu közösségéről és a plébánosukról. Az előszállási autós mise lényege a kitartás, a közösségért való cselekvés, az akadályt nem ismerő gondolkodásmód és a példamutatás. Hogy így is lehet. Hogy mindent lehet. És hogy Jézus nemcsak mindenhol, de mindenhogyan is jelen van.

Mihályi Miklós atya beledobott egy kis kavicsot a nagy tóba. A kavics csak egy pillanatig látszott, de a tó minden egyes vízcseppjére hatással van még nagyon hosszú ideig. Jó lenne, ha minél többen példát vennénk róla, és tudatosítanánk, hogy mindig érdemes tenni egy emberért is, tízért is, húszért is. Mert nem a tett „mérete” számít, hanem a tisztasága. Nem a látványossága, hanem épp a csendessége.

Forrás és fotó: NEK 

Magyar Kurír

Jézus az autóban

NÉZŐPONT – 2020. április 19., vasárnap | 17:39

 3

Egy Fejér megyei településen, Előszálláson a plébános, Mihályi Miklós nem ismer lehetetlent. A templom előtt mutat be szentmisét, méghozzá autós szentmisét.

hirdetés

Áll a tavaszi napfényben, a patinás templom előtt az atya. Mosolyog, olyan igazi, tiszta mosollyal, ahogyan csak kevesen tudnak. Szemben vele egy egész parkolónyi autó, benne családokkal. Senki nem száll ki, senki nem indulhat el a templom felé, nem ülhet be a padba. Az autó most a biztonság. Az atya pedig az, aki tűzön-vízen, koronavíruson át is megtartja a szentmisét. Mert ilyen az emberi agy: nem ismer lehetetlent. Ha pedig korlátok közé szorítják, akkor a legkreatívabb. A Szentlélek pedig ilyenkor mindig besegít.

Ez a fajta, problémát nem ismerő emberi képesség a járvány kitörése óta (is) számtalanszor megmutatkozott: miséztek már papok a hívek fényképeivel telerakott üres templomban, imádkoznak delente élő közvetítés formájában, és egyre több az online hittanóra is… most pedig itt van az autós mise egy Fejér megyei kis településen, Előszálláson. Mihályi Miklós atya az autós mozik mintájára találta ki a formabontó kezdeményezést, s ezzel bebizonyította: ha fontos ügyről van szó, annak egy világméretű járvány sem állhat útjába.

Van egy történet egy jelentéktelen kis hajócsavarról, aki egy nap úgy dönt, pihen egyet, nem tartja tovább a hozzá rögzített két vaslemezt. Erre aztán kitör a pánik a hajón, mert kiderül, hogy ha ez az apró csavar nem teszi a dolgát, akkor még a hatalmas vasgerendák, sőt, az egész hajó szerkezete veszélybe kerül. Végül a csavar meggondolja magát, és annyit mond: „Maradok, ahol vagyok.”

Ez a történet kiválóan példázza, hogy a legkisebb részletek, a legláthatatlanabb emberek, tettek pontosan ugyanolyan fontosak, mint a nagy, látványos dolgok, szavak. Sőt, sokszor fontosabbak is. Egy kis település apró közössége, egy szelíd kezdeményezés, egy csupán néhány tucat ember számára lelki töltekezést adó ötlet is pontosan ugyanolyan súllyal, jelentőséggel bír, mint egy hatalmas, sok százezreket megmozgató esemény. Mert minden egyes tett számít, amit másokért teszünk, s minden egyes ember számít, aki felé megmozdulunk, lépünk egyet.

Mihályi Miklós atya kiváló ötlete elsősorban az előszállási hívők számára szép élmény, hiszen ők azok, akik ott ülnek az autóikban, látják az Oltáriszentséget, együtt lehetnek, de mégis biztonságban, s megkaphatják az atya áldását az egészségügyi előírások maximális betartása mellett. Ám, ha egy kicsit továbbgondoljuk a történetet, itt ennél sokkal nagyobb dologról van szó, nem csak egy falu közösségéről és a plébánosukról. Az előszállási autós mise lényege a kitartás, a közösségért való cselekvés, az akadályt nem ismerő gondolkodásmód és a példamutatás. Hogy így is lehet. Hogy mindent lehet. És hogy Jézus nemcsak mindenhol, de mindenhogyan is jelen van.

Mihályi Miklós atya beledobott egy kis kavicsot a nagy tóba. A kavics csak egy pillanatig látszott, de a tó minden egyes vízcseppjére hatással van még nagyon hosszú ideig. Jó lenne, ha minél többen példát vennénk róla, és tudatosítanánk, hogy mindig érdemes tenni egy emberért is, tízért is, húszért is. Mert nem a tett „mérete” számít, hanem a tisztasága. Nem a látványossága, hanem épp a csendessége.

Forrás és fotó: NEK 

Magyar Kurír

Jézus az autóban

NÉZŐPONT – 2020. április 19., vasárnap | 17:39

 3

Egy Fejér megyei településen, Előszálláson a plébános, Mihályi Miklós nem ismer lehetetlent. A templom előtt mutat be szentmisét, méghozzá autós szentmisét.

Áll a tavaszi napfényben, a patinás templom előtt az atya. Mosolyog, olyan igazi, tiszta mosollyal, ahogyan csak kevesen tudnak. Szemben vele egy egész parkolónyi autó, benne családokkal. Senki nem száll ki, senki nem indulhat el a templom felé, nem ülhet be a padba. Az autó most a biztonság. Az atya pedig az, aki tűzön-vízen, koronavíruson át is megtartja a szentmisét. Mert ilyen az emberi agy: nem ismer lehetetlent. Ha pedig korlátok közé szorítják, akkor a legkreatívabb. A Szentlélek pedig ilyenkor mindig besegít.

Ez a fajta, problémát nem ismerő emberi képesség a járvány kitörése óta (is) számtalanszor megmutatkozott: miséztek már papok a hívek fényképeivel telerakott üres templomban, imádkoznak delente élő közvetítés formájában, és egyre több az online hittanóra is… most pedig itt van az autós mise egy Fejér megyei kis településen, Előszálláson. Mihályi Miklós atya az autós mozik mintájára találta ki a formabontó kezdeményezést, s ezzel bebizonyította: ha fontos ügyről van szó, annak egy világméretű járvány sem állhat útjába.

Van egy történet egy jelentéktelen kis hajócsavarról, aki egy nap úgy dönt, pihen egyet, nem tartja tovább a hozzá rögzített két vaslemezt. Erre aztán kitör a pánik a hajón, mert kiderül, hogy ha ez az apró csavar nem teszi a dolgát, akkor még a hatalmas vasgerendák, sőt, az egész hajó szerkezete veszélybe kerül. Végül a csavar meggondolja magát, és annyit mond: „Maradok, ahol vagyok.”

Ez a történet kiválóan példázza, hogy a legkisebb részletek, a legláthatatlanabb emberek, tettek pontosan ugyanolyan fontosak, mint a nagy, látványos dolgok, szavak. Sőt, sokszor fontosabbak is. Egy kis település apró közössége, egy szelíd kezdeményezés, egy csupán néhány tucat ember számára lelki töltekezést adó ötlet is pontosan ugyanolyan súllyal, jelentőséggel bír, mint egy hatalmas, sok százezreket megmozgató esemény. Mert minden egyes tett számít, amit másokért teszünk, s minden egyes ember számít, aki felé megmozdulunk, lépünk egyet.

Mihályi Miklós atya kiváló ötlete elsősorban az előszállási hívők számára szép élmény, hiszen ők azok, akik ott ülnek az autóikban, látják az Oltáriszentséget, együtt lehetnek, de mégis biztonságban, s megkaphatják az atya áldását az egészségügyi előírások maximális betartása mellett. Ám, ha egy kicsit továbbgondoljuk a történetet, itt ennél sokkal nagyobb dologról van szó, nem csak egy falu közösségéről és a plébánosukról. Az előszállási autós mise lényege a kitartás, a közösségért való cselekvés, az akadályt nem ismerő gondolkodásmód és a példamutatás. Hogy így is lehet. Hogy mindent lehet. És hogy Jézus nemcsak mindenhol, de mindenhogyan is jelen van.

Mihályi Miklós atya beledobott egy kis kavicsot a nagy tóba. A kavics csak egy pillanatig látszott, de a tó minden egyes vízcseppjére hatással van még nagyon hosszú ideig. Jó lenne, ha minél többen példát vennénk róla, és tudatosítanánk, hogy mindig érdemes tenni egy emberért is, tízért is, húszért is. Mert nem a tett „mérete” számít, hanem a tisztasága. Nem a látványossága, hanem épp a csendessége.

Forrás és fotó: NEK 

Magyar Kurír
NÉZŐPONT – 2020. április 19., vasárnap | 17:39

Egy Fejér megyei településen, Előszálláson a plébános, Mihályi Miklós nem ismer lehetetlent. A templom előtt mutat be szentmisét, méghozzá autós szentmisét.
hirdetés
Áll a tavaszi napfényben, a patinás templom előtt az atya. Mosolyog, olyan igazi, tiszta mosollyal, ahogyan csak kevesen tudnak. Szemben vele egy egész parkolónyi autó, benne családokkal. Senki nem száll ki, senki nem indulhat el a templom felé, nem ülhet be a padba. Az autó most a biztonság. Az atya pedig az, aki tűzön-vízen, koronavíruson át is megtartja a szentmisét. Mert ilyen az emberi agy: nem ismer lehetetlent. Ha pedig korlátok közé szorítják, akkor a legkreatívabb. A Szentlélek pedig ilyenkor mindig besegít.

Ez a fajta, problémát nem ismerő emberi képesség a járvány kitörése óta (is) számtalanszor megmutatkozott: miséztek már papok a hívek fényképeivel telerakott üres templomban, imádkoznak delente élő közvetítés formájában, és egyre több az online hittanóra is… most pedig itt van az autós mise egy Fejér megyei kis településen, Előszálláson. Mihályi Miklós atya az autós mozik mintájára találta ki a formabontó kezdeményezést, s ezzel bebizonyította: ha fontos ügyről van szó, annak egy világméretű járvány sem állhat útjába.

Van egy történet egy jelentéktelen kis hajócsavarról, aki egy nap úgy dönt, pihen egyet, nem tartja tovább a hozzá rögzített két vaslemezt. Erre aztán kitör a pánik a hajón, mert kiderül, hogy ha ez az apró csavar nem teszi a dolgát, akkor még a hatalmas vasgerendák, sőt, az egész hajó szerkezete veszélybe kerül. Végül a csavar meggondolja magát, és annyit mond: „Maradok, ahol vagyok.”

Ez a történet kiválóan példázza, hogy a legkisebb részletek, a legláthatatlanabb emberek, tettek pontosan ugyanolyan fontosak, mint a nagy, látványos dolgok, szavak. Sőt, sokszor fontosabbak is. Egy kis település apró közössége, egy szelíd kezdeményezés, egy csupán néhány tucat ember számára lelki töltekezést adó ötlet is pontosan ugyanolyan súllyal, jelentőséggel bír, mint egy hatalmas, sok százezreket megmozgató esemény. Mert minden egyes tett számít, amit másokért teszünk, s minden egyes ember számít, aki felé megmozdulunk, lépünk egyet.

Mihályi Miklós atya kiváló ötlete elsősorban az előszállási hívők számára szép élmény, hiszen ők azok, akik ott ülnek az autóikban, látják az Oltáriszentséget, együtt lehetnek, de mégis biztonságban, s megkaphatják az atya áldását az egészségügyi előírások maximális betartása mellett. Ám, ha egy kicsit továbbgondoljuk a történetet, itt ennél sokkal nagyobb dologról van szó, nem csak egy falu közösségéről és a plébánosukról. Az előszállási autós mise lényege a kitartás, a közösségért való cselekvés, az akadályt nem ismerő gondolkodásmód és a példamutatás. Hogy így is lehet. Hogy mindent lehet. És hogy Jézus nemcsak mindenhol, de mindenhogyan is jelen van.

Mihályi Miklós atya beledobott egy kis kavicsot a nagy tóba. A kavics csak egy pillanatig látszott, de a tó minden egyes vízcseppjére hatással van még nagyon hosszú ideig. Jó lenne, ha minél többen példát vennénk róla, és tudatosítanánk, hogy mindig érdemes tenni egy emberért is, tízért is, húszért is. Mert nem a tett „mérete” számít, hanem a tisztasága. Nem a látványossága, hanem épp a csendessége.

Forrás és fotó: NEK

Magyar Kurír